Hol kezdődik az igazi spiritualitás?

spiritualitás
Spiritualitás

Manapság egyre többeket érdekel az ezotéria világa. Miért ez a nagy érdeklődés? A válasz nem is olyan bonyolult- az emberek nem boldogok, de azok szeretnének lenni. E sorok olvasása közben talán többen is a homlokukat ráncolják, holott az iménti kijelentés, bár valóban nyers, tulajdonképpen igaz. A vágy, az igény megvan a lelkünk mélyén a mindent elöntő boldogág és balansz elérésére, viszont az oda vezető utat talán még homályosan látjuk. Az is könnyen megtörténhet, hogy –bár elégedetlenek vagyunk a jelenlegi életünkkel – nem hiszünk abban, hogy még van időnk a változatásra. Ez az írás arra kérdésre keresi a választ, mit jelent a manapság oly nagy népszerűségnek örvendő spiritualitás, és mi köze van a boldog lét megteremtéséhez.

Szögezzük le, a spiritualitás nem egy nagy vallás, de több vallás elveit ötvözi. Olyan irányzatok közös neve, amely a lélek, a szellem és a test egyensúlyát tűzték ki célul, és ezt a balanszot a belső hang és a természetfeletti erők elemzésén és megértésen elindulva kívánják elérni. Azok a személyek, akik spirituálisnak vallják magukat, mélyen hisznek abban, hogy az ember sokkal több és nagyobb annál, hogy a halállal valóban megszűnjön létezni. Sokaknak a spiritualitás maga a boldogságra való törekvés. A jó a dologban az, hogy mindenkit más és más tesz boldoggá, így az oda vezető út sem egyformán kanyargós. A spiritualitás zászlaja alatt minden törekvésünket, cselekedetünket, sőt még a gondolatainkat is e cél felé kell irányítani, s mindezt úgy, hogy tudatosan élünk, érzünk és szeretünk.

A tudatosan élő emberek szerint az első lépés a spiritualitás felé a hála érzése. Bár bagatellnek hangzik, az igazság mégis az, hogy mi emberek sokszor természetesnek vesszük azokat a dolgokat, amiért más a mi helyünkben leborulva adna hálát. A napsütés, a gyermekeink mosolya, egy finom vacsora, a kellemes nyáresti szél simogatása az arcunkon vagy egy kiadós beszélgetés a rég nem látott baráttal. Mindenért hálásak lehetünk, a kis és a nagy dolgokért egyaránt. Második lépésként a kapcsolatainkat kell rendezni- főleg, ha azok valóban rendezésre szorulnak. A család, a rokonok, a baráti kör olyan személyek halmaza, akik sokat tehetnek a mi boldogságunkért, mint ahogyan mi is sokat tehetünk az ő napjuk pozitívan való alakulásáért.

Ahhoz pedig, hogy valóban rengeteg nevetésben, békében és boldogságban legyen részünk, magunkkal kell elsősorban jóban lennünk. Nagyon kevesen vannak magukkal kibékülve, amit leginkább a magasra tett mérce, az örök megfelelési kényszer okoz. Természetesen kellenek a célok, és az a motiváció is szükséges, ami arra sarkall, legyünk jobb emberek. Itt inkább azt a rossz „szokást” értjük, hogy soha nem vagyunk képesek megnyugodni és megállni egy pillanatra, majd elégedetten végignézni az életünkön, a szívünknek fontos embereken és azon, amit már az életben elértünk. Ne feledjük, a spiritualitás a harmónia. Harmónia kívül és belül. Harmónia, amit tudatosan érhetünk el, de ha akarjuk, mindenképpen a magunkévá tudjuk tenni.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük