Anyós-meny kapcsolat- vajon kötelező a pokoljárás?

család
Család

Gondolkodott-e már valaha azon, mi az alapja a manapság is oly nagy népszerűségnek örvendő anyós-vicceknek? Esetleg abban a „szerencsés” helyzetben van, hogy a saját bőrén tapasztalja, milyen egy megromlott kapcsolatban élni a kedves mamával? Az említett viccek bár túlzóak, a valóságalapjuk megkérdőjelezhetetlen. De miért van az, hogy ha két fiatal jóbarátnő összeül egy kellemes traccspartira, ott előbb-utóbb szóba kerül a rettegett és sok esetben utált anyós? Vajon a duó nőtagja közül csak az idősebb a hibás a rossz, mérgező hangulat meglétében? Esetleg igaz lenne az, amiről az anyósok egymás között szoktak pletykálni, miszerint a fiatal menyecske képtelen beilleszkedni a családi idillbe, és megfelelően ellátni az ő „kicsi fiúkat”?

Nos, a kérdés komplexitásából adódóan roppant nehéz megtalálni a tökéletes választ, ha van ilyen egyáltalán. Jelen cikkünkben nem kisebb feladatra vállalkoztunk, mint e két, egymásnak feszülő erő összebékítésére, amelyben az 5 pontos listánk áll a rendelkezésünkre, avagy: hogyan ápoljunk jó kapcsolatot a Mamával? Miért tesszük ezt? Eláruljuk, nem pusztán jószívűségből. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, a rossz anyós-meny viszony már rövid időn belül mérgezően hat a férj-feleség kapcsolatra, sőt, sok esetben a válás sem ritka végkifejlete a viszálynak. Az pedig nemes egyszerűséggel nem fair, ha a szerelmesek élete és jövője egy harmadik személy miatt forog kockán-, még akkor sem, ha ez a bizonyos személy a kedvesünk édesanyja. Az első és talán legfontosabb lépés, bármilyen triviálisan is hangzik, a türelem. Bizony, időt kell adni a kapcsolat kiépítésére, hiszen, ahogy az életben semmi, ez sem megy egyik pillanatról a másikra.

Bármilyen hihetetlennek is tűnhet elsőre, lehetséges, hogy több olyan vonás is van, ami megegyezik a fiatalasszonyban és az anyósában, csak idő kell neki, amíg az a felszínre kerül. Szintén elengedhetetlenül hasznos tulajdonság a jóviszony ápolásának az érdekben, ha engedünk az elvárásainkból – ami persze nem azt jelenti, hogy mindre rábólintunk. Nem, ez esetben csupán arról van szó, hogy a mi saját lelki békénk lesz stabilabb, ha elfogadjuk, más családok nem feltétlenül úgy működnek, mint a sajátunk. Ezzel párhuzamosan viszont fel kell állítanunk a saját határainkat is, megrajzolván azokat a köröket, amelyeken belül már nincs átjárás senkinek, legyen az a személy bármilyen közeli rokon is. Az intimitás alap feltétele a harmonikus férj-feleség kapcsolatnak, amibe viszont senkinek sincs beleszólása. Ez utóbbi lépés különösen akkor nehéz, amikor a friss házasok gyermeket várnak.

Érdekes, bár gyakorta megfigyelhető, ha kiderül: a kisded ápolásához annak saját édesanyja vajmi keveset ért, nem így az anyós! Bár a tanács és a segítség a legtöbbször szívből jön, ha az kéretlenül érkezik, ráadásul rendszeresen, az inkább nyűg és nem jótétemény. Végül, de nem utolsó sorban, igyekezzünk az anyóssal tisztelettel bánni, elvégre mégiscsak a választott párunkat köszönhetjük neki. A tisztelet és a szeretet a legtöbbször meghálálja saját megát, hiszen tudjuk: jónak lenni kifizetődő. Akkor sem kell késégbe esni, ha jelen pillanatban a párunk anyukájával a viszony nem legrózsásabb, hanem inkább igyekezzünk annak megjavítására, természetesen az ésszerűség korlátain belül maradva. Ha a fenti tanácsokat megfogadjuk, legalább már elmondhatjuk, a kellemes atmoszféra kialakítása nem rajtunk múlott. Egyet viszont soha ne feledjünk! A férjünket soha se soha ne próbáljuk meg az anyja ellen fordítani! Az erősebbik nem képviselői, legyenek bármennyi évesek, örök kisfiúk maradnak, akik nem állhatják, ha az anyukájukat szidalmazzák – mindegy, hogy jogosan vagy jogtalanul.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük