Az alkoholprobléma első jelei

egészség
Egészség

Az orvosok gyakorta hangoztatják azon nézetüket, hogy néhanapján egy kis minőségű alkohol igazán hasznos is lehet az egészségünk szempontjából. A hétvégi vidám hangulatú bulin ledöntött pár sör pedig bizonyára nem lehet káros, csakúgy, mint az esti vacsorához kortyolgatott pohár finom vörösbor sem. Vagy mégis? Mennyi az elég, és mikortól hallgassunk a vészjelzőre: talán túl sokat iszunk? Az alkohol, tekintve, ha valóban magas színvonalat képvisel, önmagától nem az ördögtől való rossz. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nagyon könnyű átesni a ló túlsó oldalára, és még könnyebb észrevétlenül is függővé válni. Mostani írásunkban azokat az árulkodó jeleket vesszük sorra, amelyek óva intenek minket és szavak nélkül is azt sugallják: túl sok volt a jóból, ideje leállni az italozgatással.

Nos, általánosságban elmondhatjuk, hogy –bár az alkohol mindenkire máshogyan hat nemtől, kortól és öröklött genetikától, illetve életviteltől függően-, ha valaki túl sok szeszes italt fogyaszt, a memóriája működése hagy némi kívánnivalót maga után. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az átmulatott éjszaka után másnap a hasogató fejfájással ébredve könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egy csomó dologra nem emlékszünk az éjszaka végével kapcsolatosan. Abban az esetben, ha gyakorta tapasztaljuk ezt a roppant kellemetlen jelenséget a kimenős esték után, joggal kezdhetünk gyanakodni arra, hogy rendszeresen többen iszunk a kelleténél.

Annak a személynek, aki rendszeresen fogyaszt alkoholt nagyobb mennyiségben, előbb-utóbb a tükörképén is meglátszik az igazság. A nagyivók arcbőre ugyanis csúnyán egészségtelen hatású, többnyire szürke és eres. Mielőtt tehát drága krémekre költenénk, gondoljuk végig, nem az alkohol állhat-e a problémánk hátterében? Ne vegyük azt se bóknak, ha valaki a környezetünkben megjegyzést tesz arról, milyen jól is bírjuk az alkoholt. A rendszeres ivás ugyanis toleranciához vezet, tehát időről-időre nagyobb mennyiségre van ahhoz szükségünk, hogy jól érezzük magunkat. Figyeljünk oda a környezetünk óvatos megjegyzéseire is.

Ha valaki a szeretteink közül megjegyzi, hogy mostanában kissé sokat iszunk, ne megsértődjünk, hanem vegyük észre a kritizálás mögötti aggódást, szeretet és – igazságot. Bátran kijelenthetjük, hogy sajnos a stressz a modern társadalom kötelező velejárója. A folyamatos rohanásban megfáradt ember stresszessé válik, és gyakran a pohár fenekére néz a szorongás enyhítésének az érdekében. A kutatósok azonban bebizonyították, hogy a stressz-ivók nagy százaléka válik függővé, tehát alkoholistává. A megoldást nem a pohár fenekén van, ne is ott keressük azt! Bár pillanatnyilag úgy érezhetjük, megoldódott a probléma, másnap reggel azzal szembesülünk, hogy valójában csak tetéztük a bajt. Arról nem is beszélve, hogy az italozás hosszútávon maga a stressz forrása és a rossz közérzet oka.

Végül, de korántsem utolsó sorban az is intő jel lehet, ha egész egyszerűen nem tudunk mértéket tartani. Az „esküszöm, ma nem viszem túlzásba” és a „megállok max három sörnél” jellegű mondatok sajnos többnyire csúfos vereséget szenvednek – velünk együtt. Ha rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy nem tudunk mértéket tartani, illetve, nem tudjuk, hol a határ, kezdhetünk gyanakodni arra, hogy súlyosabb a baj, mintsem azt gondoltuk volna. Szerencsére van kiút, attól függően, hogy milyen komoly a problémánk. Sokszor már csak a tudatos odafigyelés és az erős elhatározás is segít, azonban, ha már túlmentünk egy határon, és kezdenek kicsúszni a kezünkből a dolgok, mindenképpen forduljunk profis szakemberhez. Segítséget kérni nem gyengeség- nem szembenézni a problémáinkkal, az vall gyenge jellemre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük