Kategória: Család

Nincs is annál csodálatosabb, mint amikor két szerelmes szív egyszerre dobban. A szerelem kezdeti, rózsaszín fázisában bizony el sem tudjuk képzelni, hogy egyszer vége lesz ennek a csodás érzelemnek, így érthető, ha kizárjuk a hűtlenség lehetőségét is. Hűtlenség. Önnek mi jut eszébe e szóról? A legtöbben azonnal a megcsalásra gondolnak, tehát arra, ha a párkapcsolat egyik fele egy harmadik személy társaságában „múlatja az időt”. Az igazság viszont az, hogy többféleképpen lehetünk hűtlenek a másikhoz, nemcsak a testiségen keresztül, bár kétségtelen, hogy ez az egyik legocsmányabb módja a másik átverésének.

A párkapcsolatok egyébként is roppant komplex téma, sőt, a tapasztalat azt mutatja, hogy sok viszony a kívülállóknak tökéletesnek tűnik, ám a mélyben sajnos nem ilyen idilli a helyzet. A kezdetben nagy fellángolás az idő múlásával kiüresedik, s bár a felek továbbra is megosztják egymással a lényegi dolgokat, az a csibészes összetartozás, a kellemes esti összebújások, elejtett félszavakon alapuló közös megértés már a múlté. Ebben a stádiumban talán el lehet időzni kissé, ám a mérleg nyelve előbb-utóbb valamelyik irányba elbillen – sajnos a legtöbbször a megcsalás vagy a szakítás felé. Az igazi nagy veszélyt azonban a bizalom megingása jelenti. A jól és boldogan operáló párkapcsolatok tagjai nem titkolóznak egymás között.

Minden felelősségteljes szülőnek egy az álma: a gyermekeik egészségben való felnevelése, felkészítése az életre. E szent ügy érdekében az érintett felek bármire képesek – a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy sajnos sokszor jónak hitt, ám annál veszélyesebb szokásokat ültetnek el a srácok mindennapjaiban. Mi jelen cikkünkben összeszedtünk néhány ilyen „hiedelmet”, és természetesen azt is kivesézzük, miben rejlik azok veszélyessége a gyerekekre nézve. Vajon hányszor hallhattuk kissrácként, hogy üljünk egyenes háttal? Bizony, a szóban forgó intelmet nemcsak otthon vágták a fejünkhöz, de az iskolában is- szinte minden egyes nap.

A kérdés már csak az, jó tesz-e a gyerek hátizmainak, ha folyton merev testtartásban kényszerül ülnie – hosszú órákon keresztül? A válasz egyértelműen nemleges. A szakértők mind egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy a lehető legegészségesebb testtartás egyben a legkényelmesebb is: kissé lejjebb csusszanva a széken, a hátunkat a háttámlának döntve helyet foglalni. Abban az esetben, ha mégis erőltetjük a merev háttal való ülést, és folyton rászólunk a gyerekre, hogy húzza ki magát, könnyen előidézhetjük a porckorongok elmozdulását, ami már rövidtávon komoly problémához is vezet. Hagyjuk a gyereket lazán, kényelemesen helyet foglalni, és elkerüljük a bajt. Apropó, iskolai szabályok.

Vannak, akik megtartják, és vannak, akik alig várják, hogy lecserélhessék, ám olyan személyek is akadnak szép számmal, akik kompromisszumot kötve mindkettőhöz ragaszkodnak. Természetesen a nevünkről van szó, azon belül is a családnevünkről. A férfiak számára evidens, hogy a név, amellyel születtek, végigkíséri az életüket, kitart mellettük jóban-rosszban a sírig. Mint sok más egyéb tekintetben is – nem ennyire egyszerű azonban hölgyek dolga.

Milyen érdekes egyébként, hogy annak idején a legtöbbünk már kislányként arról a napról álmodozik, hogy egyszer majd felnőve, a szerelme oldalán, bájosan pirulva a boldogságtól megfogadja az emberek előtt, hogy a férfit, akit szeret, el nem hagyja, jöjjön bármi. A fogadalom szép, a mögötte álló érzelmek pedig még szebbek. De mi a helyzet a szeretett férfi nevével? Kötelezően meg kell változtatnunk a sajátunkat? A jelenségnek természetesen vannak a pro és a contra szempontjai is. A hagyományok tisztelői számára az új vezetéknév felvétele nem kérdés, hiszen így volt már az anyáik, a nagyanyáik, sőt a dédanyáik idejében is: a feleség a saját vezetéknevét sutba dobva felvette a férje családnevét.

Gondolkodott-e már valaha azon, mi az alapja a manapság is oly nagy népszerűségnek örvendő anyós-vicceknek? Esetleg abban a „szerencsés” helyzetben van, hogy a saját bőrén tapasztalja, milyen egy megromlott kapcsolatban élni a kedves mamával? Az említett viccek bár túlzóak, a valóságalapjuk megkérdőjelezhetetlen. De miért van az, hogy ha két fiatal jóbarátnő összeül egy kellemes traccspartira, ott előbb-utóbb szóba kerül a rettegett és sok esetben utált anyós? Vajon a duó nőtagja közül csak az idősebb a hibás a rossz, mérgező hangulat meglétében? Esetleg igaz lenne az, amiről az anyósok egymás között szoktak pletykálni, miszerint a fiatal menyecske képtelen beilleszkedni a családi idillbe, és megfelelően ellátni az ő „kicsi fiúkat”?

Nos, a kérdés komplexitásából adódóan roppant nehéz megtalálni a tökéletes választ, ha van ilyen egyáltalán. Jelen cikkünkben nem kisebb feladatra vállalkoztunk, mint e két, egymásnak feszülő erő összebékítésére, amelyben az 5 pontos listánk áll a rendelkezésünkre, avagy: hogyan ápoljunk jó kapcsolatot a Mamával? Miért tesszük ezt? Eláruljuk, nem pusztán jószívűségből. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, a rossz anyós-meny viszony már rövid időn belül mérgezően hat a férj-feleség kapcsolatra, sőt, sok esetben a válás sem ritka végkifejlete a viszálynak. Az pedig nemes egyszerűséggel nem fair, ha a szerelmesek élete és jövője egy harmadik személy miatt forog kockán-, még akkor sem, ha ez a bizonyos személy a kedvesünk édesanyja. Az első és talán legfontosabb lépés, bármilyen triviálisan is hangzik, a türelem. Bizony, időt kell adni a kapcsolat kiépítésére, hiszen, ahogy az életben semmi, ez sem megy egyik pillanatról a másikra.