A modern, felgyorsult világ irdatlan tempót diktál, amivel, ha a hullámok felett akarjuk tartani a fejünket, muszáj lépést tartani. A munkahely és a munkaügyek fontossága soha nem látott méreteket öltött, így már nem is csodálkozunk azon, hogy a dolgozó felnőttek legtöbbje frusztrált és stresszes a hétköznapok során. A tendencia viszont azt mutatja, hogy míg a felnőtt lakosság egy része képes az ajtót becsukva a munkaügyi problémákat az irodaházban hagyni, addig a társadalom jelentős része erre képtelen, így magával viszi koloncként azokat a tisztázatlan problémákat, amiket a munkahelyén élt meg. Abban az esetben, ha az utóbbi jelenség hosszútávon lép fel, könnyen kialakulhat az úgynevezett kiégései szindróma. Egy-egy stresszesebb időszak után, esetleg folyamatos nagyobb nyomásnak kitéve a kiégés tünetei nemcsak fizikailag, de szellemileg és lelkileg is kezdenek megmutatkozni az egyéneken.
Mit jelent ez? Nos, a makacs rossz kedélyállapotot, az enerváltságot, a motiválatlanságot a leggyakoribb velejárói a kiégésnek, de az álmatlanság, a depresszió, az étvágytalanság sem ritka tünetek. Ez a fajta kimerültség sajnos nem pihenhető ki egyetlen, kellemes alvással töltött éjszaka alatt, de mint minden egyéb megbetegedés esetén, a korai felismerés és a helyes lépések megtétele esszenciális a probléma megoldása érdekében. A lényeg tehát, hogy ne akarjuk a szőnyeg alá söpörni a gondokat, és főleg ne tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne – ezzel a magatartással ugyanis csak súlyosbítunk a bajon. Ha úgy érezzük, aránytalanul nagy a felelősségünk, nem becsülnek meg minket, nem vagyunk motiváltak eléggé, hangot kell adni a rossz érzéseinknek.