Útikalauz megfáradt lelkeknek

Az élet sokszínű, folyton nyüzsgő folyamat, ahol a jó időszakok a nehezebbekkel kergetőzve követik egymást. Egyszer fenn, másszor lenn, tartja a mondás, s valóban: unalmas is lenne, ha mindig egyformán telnének a mindennapjaink. Mégis, vannak olyan időszakok, amikor úgy érezhetjük, különösen ránk jár a rúd. Még a legerősebb, harcos jellemeket is megtöri előbb vagy utóbb a folyamatos negatív-hullám, így még azok a személyek is, akiket egyébként pozitív emberként tartunk számon, búnak ereszthetik a fejüket. Mi most jelen cikkünkben néhány jótanáccsal készültünk azoknak, akik úgy érzik, épp az élet nem túl napos oldalához van szerencséjük.

Nos, térjünk kicsit vissza a cikkünk elejéhez, a folyamatosan hömpölygő élet jelenségéhez. Bizony, semmi sem állandó, minden változik: ez vigaszt nyújthat, hiszen erőt meríthetünk abból a megingathatatlan tudásból, hogy ami ma rossz, holnap akár már jó is lehet. Semmi sem állandó, minden változik megállíthatatlanul, minden mozgásban van. A mi dolgunk csak annyi, hogy kivárjuk, míg szebb hajnal köszönt ránk. A tapasztalat azt mutatja, ha nehezebb időszakot élünk át, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a jóról, ami körülvesz bennünket. A problémánkra koncentrálunk, és elfelejtünk hálát adni azért, ami a miénk-, s amiért más ember sírva borulna le, hálaimát rebegve. Igen, vannak nehézségek, előfordulhat, hogy azt érezzük, az egész világ összefogott ellenünk, de- de!…

Hogyan számoljunk le az energiavámpírral?

Energiavámpírok. Valószínűleg mindnyájan találkoztunk már az említett kifejezéssel ilyen vagy olyan formában, de lehetséges, hogy nem vagyunk teljesen tisztában, mit is jelent a fogalom. A vámpír szó hallatán azonnal Draculára vagy az Alkonyat filmek Edwardjára gondolunk, ám a vérszívó lényekkel ellentétben az energiavámpír a bennünk lévő életerőtől „szabadít meg” minket. Garantáljuk, hogy nincs is olyan ember, akinek a környezetében ne lenne legalább egy ilyen „élősködő”, akinek a negatív hatása egyszerűen gúzsba köti az egyébként pozitív életszemléletű személyt.

Mi a teendő ezekkel az energiát elszívó emberekkel? Nos, tekintsünk el a mesék és a legendák által kínált lehetőségektől, és vegyük fel a vámpírral a harcot úgy, hogy pajzsként tarjuk magunk előtt az életkedvet és az életigenlést. Megmutatjuk, hogyan! Nos, érdemes azt észben tartani, hogy ezeknek a toxikus embereknek örömet okoz a más boldogtalansága – mégpedig azért, mert a saját életükben nem találnak semmit, amiért lelkesedhetnének, amiért hálásak lehetnének. Abban az esetben, ha pozitív emberek társaságában múlatjuk az időt, azonnal érezzük, hogy a lelkünk megtelik energiával, a szellemünk pedig felfrissül. Fordítottan igaz ez a mérgező személyekre: elég csupán néhány perc „belőlük” ahhoz, hogy az élethez se legyen kedvünk!…

Vegyünk példát a vikingekről?

A skandináv népek mindig is közel álltak a természethez. Az északi országok zordan, félelmetesen is gyönyörű, magával ragadó tájai kemény embereket termeltek ki, olyan semmitől sem félő harcias ifjakat, akik együtt éltek, mozogtak és lélegeztek a körülöttük lévő környezettel. Ez az összhang egyfajta lelki egyensúlyt eredményezett. Szerencsére a norvégok, dánok és svédek titka mára kiderült, így a világ széles körben teheti magáévá ezt a valóban hasznos életszemléletet, amit idegen szóval „hygge”-nek hívunk. Mit is jelent ez a kifejezés?

Maga a szó a norvég nyelvből származik, tükörfordításban pedig meghittséget jelent. Meghittség. Ízlelgessük kicsit a szót magunkban. Az a személy, aki a meghittség állapotában leledzik, ki van békülve magával és a világgal. Erről szól a Hygge életszemlélet, ezen belül is az apró, örömteli pillanatok észrevételéről és tudatos kihasználásáról. Bizony, ahogyan a bölcs idős emberek oly sokszor hangoztatják, a szépség és a boldogság az apró örömökből származik, olyan kicsinynek tűnő, annál fontosabb mozzanatokból, amelyek nem kerülnek pénzbe.…

Hol kezdődik az igazi spiritualitás?

Manapság egyre többeket érdekel az ezotéria világa. Miért ez a nagy érdeklődés? A válasz nem is olyan bonyolult- az emberek nem boldogok, de azok szeretnének lenni. E sorok olvasása közben talán többen is a homlokukat ráncolják, holott az iménti kijelentés, bár valóban nyers, tulajdonképpen igaz. A vágy, az igény megvan a lelkünk mélyén a mindent elöntő boldogág és balansz elérésére, viszont az oda vezető utat talán még homályosan látjuk. Az is könnyen megtörténhet, hogy –bár elégedetlenek vagyunk a jelenlegi életünkkel – nem hiszünk abban, hogy még van időnk a változatásra. Ez az írás arra kérdésre keresi a választ, mit jelent a manapság oly nagy népszerűségnek örvendő spiritualitás, és mi köze van a boldog lét megteremtéséhez.

Szögezzük le, a spiritualitás nem egy nagy vallás, de több vallás elveit ötvözi. Olyan irányzatok közös neve, amely a lélek, a szellem és a test egyensúlyát tűzték ki célul, és ezt a balanszot a belső hang és a természetfeletti erők elemzésén és megértésen elindulva kívánják elérni. Azok a személyek, akik spirituálisnak vallják magukat, mélyen hisznek abban, hogy az ember sokkal több és nagyobb annál, hogy a halállal valóban megszűnjön létezni. Sokaknak a spiritualitás maga a boldogságra való törekvés. A jó a dologban az, hogy mindenkit más és más tesz boldoggá, így az oda vezető út sem egyformán kanyargós. A spiritualitás zászlaja alatt minden törekvésünket, cselekedetünket, sőt még a gondolatainkat is e cél felé kell irányítani, s mindezt úgy, hogy tudatosan élünk, érzünk és szeretünk.…