Vegyünk példát a vikingekről?

spiritualitás
Spiritualitás

A skandináv népek mindig is közel álltak a természethez. Az északi országok zordan, félelmetesen is gyönyörű, magával ragadó tájai kemény embereket termeltek ki, olyan semmitől sem félő harcias ifjakat, akik együtt éltek, mozogtak és lélegeztek a körülöttük lévő környezettel. Ez az összhang egyfajta lelki egyensúlyt eredményezett. Szerencsére a norvégok, dánok és svédek titka mára kiderült, így a világ széles körben teheti magáévá ezt a valóban hasznos életszemléletet, amit idegen szóval „hygge”-nek hívunk. Mit is jelent ez a kifejezés?

Maga a szó a norvég nyelvből származik, tükörfordításban pedig meghittséget jelent. Meghittség. Ízlelgessük kicsit a szót magunkban. Az a személy, aki a meghittség állapotában leledzik, ki van békülve magával és a világgal. Erről szól a Hygge életszemlélet, ezen belül is az apró, örömteli pillanatok észrevételéről és tudatos kihasználásáról. Bizony, ahogyan a bölcs idős emberek oly sokszor hangoztatják, a szépség és a boldogság az apró örömökből származik, olyan kicsinynek tűnő, annál fontosabb mozzanatokból, amelyek nem kerülnek pénzbe.

A gyerekek ebben verhetetlenek. Igen, a kicsik sokszor „okosabbak” a felnőtteknél, hiszen észreveszik a körülöttük lévő szépséget. Mert bizony a szépség mindenütt ott van- a havas tájban, egy finom bögre kávéban, a szellő cirógatásában, egy kellemes erdei sétában vagy a régnemlátott barát mosolyában. A Hygge útmutatást ad, és arra ösztönzi a modern kor folyamatosan rohanó emberét, hogy járjon nyitott szemmel, és ne csak az anyagi javak oltárán áldozva érezze magát boldognak. Persze annak, aki a pénz és a karrier hajhászásában véli a kiteljesedést, nagyon nehéz egyik percről a másikra szemléletet váltani. Sőt, a változás sok esetben tudatos erőfeszítés nélkül kudarcba is fullad.

A Hygge szerint az boldog igazán, aki harmóniában van a természettel, a környezetével, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, először magunkban kell elindítani a változást, és feltenni az élet talán legfontosabb kérdését: mi az, ami igazán boldoggá tesz engem? Az igazság az, belátjuk vagy sem, a szóban forgó életfilozófiára a világnak nagy-nagy szüksége van. A folyamatos rohanás, a megfelelési kényszer, az őrült hajsza, a „még több, még jobb, még szebb” hajszolása eltompítja az érzékeinket, befogja a szemünket, süketté és vakká tesz. Az az ember, aki értékeli az élet apró örömeit és tudatosan éli meg a percet, a boldogságnak nyit ajtót. A kérdés már csak az, merünk-e szakítani a modern világ diktálta életvitellel, vagy továbbra is úszunk az árral?

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük